Villanyszerelés

A hétvégi nagy bontások és a padlásfödém felderítése után arra jutottunk, hogy azért érdemes lenne erre az átmeneti időszakra (remélhetőleg 1-2 év) mégiscsak megcsináltatni a villanyt kicsit normálisabban, mint ahogy jelenleg van, mert hát már egyre kevésbé meglepő, de olyan szinten van gányolva az is, hogy az már szerintem díjat érdemelne.

  • Van pár rövidebb szakasz, ahol valamit már újítottak a hálózaton, de ez meglehtősen rövid.
  • Szobánként 1, max 2 db konnektor van, ami meglehetősen kevés.
  • Természetesen a kibontott falban is futott egy ág amit pótolni kell majd.
  • Ott ahol az ‘eredeti’ villany van, azt úgy kell elképzelni, hogy a régi 2 eres fehér szigetelésű ‘lámpazsinór’ lett bevakolva nemes egyszerűséggel
  • Mindezt úgy, hogy a lehető legrövidebb vezeték kelljen, tehát rendszerint átlóban. 🙂

Mindezek ismeretében vasárnap este nekiálltunk megtervezni, hogy hova szeretnénk lámpákat és konnektorokat. Természetesen ehhez már egy fix konyhaterv is kellett, így azt is összedobtam gyorsan az ikea tervezőjében. Mivel a konyhabútor adott, így elég könnyű dolgom volt. Szerencsére sikerült hamar megterveznünk mindent, már csak abban kellett bíznunk, hogy lesz is aki megcsinálja nekünk időben a szerelést.

Hétfőn reggel fel is hívtam a kedvenc villanyszerelő bácsimat, aki annó a lakás felújításakor szerelte a villanyt. Szerencsére értelmes időn belül tud majd jönni, sőt a felmérést már a héten meg is ejti, így úgy döntöttünk, hogy miután a szemétszállítás átírását elintézzük hétfőn este, kimegyünk a házhoz is és szépen felrajzolunk mindent a falakra.

Ehhez persze előtte el kellett pakolászni mindent, ami útban lehet és egy kicsit takarítottunk is, ha már ott jártunk. Útközben megvettük a betonozáshoz a szükséges anyagokat, amit a férjem szorgalmasan behordott – többek között 240 kg esztrich-et is. Hétfő esti edzés letudva.

Fal? Milyen fal?

A legnagyobb FALat (bocsánat) ezen a hétvégén az étkező, spájz és az első szoba közötti fal kibontása volt. Szerencsére volt segítségünk: a párom édesapja szállt bele páros lábbal a buliba. A művelet előtt megjártuk a padlást, többek között azért is hogy biztosak legyünk abban, hogy egy válaszfalat fogunk kibontani, ami nem támaszt semmit. (Spoiler alert: tényleg nem támasztott semmit.)

A munkamegosztás nem okozott nagy gondot, apósom kezelte a vésőt és a kalapácsot én pedig talicskáztam (borsodiaknak: furikoltam) ki a sittet az udvar hátsó részén lévő téglahalom mellé. Körülbelül este hét körül végeztünk a bontással, melynek során a spájz alatti padlózat (kb. 3 cm vastag beton alap és a rajta lévő járólap) is kikerült a kertünkbe. Mit ne mondjak, egyik helyen sem szép látvány.

A kisebb fal ugyanolyan mészhomoktéglából állt, mint a főfalak is. (Nem a legjobb, de lehetne sokkal rosszabb is, ugye?) Találtam egy Wikipédia leírást erről a típusról:


mészhomoktégla egy nagy hagyománnyal rendelkező, mesterséges falazóanyag. Olcsó és statikailag kiváló, nyomásállósága az agyagtéglánál nagyobb, ugyanakkor hőszigetelési képessége pl. az agyagtéglánál jelentősen rosszabb. Alapanyaga homok és mész, melyekből a falazóelemeket hő, nyomás, vízgőz, vagy különböző vegyi anyagok hozzáadásával állítják elő…
Nagy mértékben felhasználták a kispesti Wekerletelep építésénél, de a második világháború után, az iparosított építés korszakában itthon feledésbe merült…

A nagyobb falat viszont már (bontott) agyagtéglával rakták, szóval ugyanitt bontott, bontott agyagtégla eladó. 🙂 A nap folyamán akadályba nem ütköztünk, viszont valamit kell majd kezdenünk a két padlózat közötti szintkülönbséggel.

Nem gondoltam volna, hogy megleszünk egy nap alatt, de nagyon örülök neki. Úgy, hogy emellett haladtunk néhány apróbb dologgal is. A jövő heti tervek között szerepel a padló visszabetonozás Baumit esztrich betonnal, illetve folytatjuk a tapétaleszedést az előszobában is.

B.