Vakolás

Péntek estére kb végeztek a villanyszerelők, így megegyeztünk velük, hogy a hétvégén miénk a terep, kezdhetünk vakolni. Mondanom sem kell, hogy pénteken napközben több youtube gyrostalpaló videót néztem meg vakolás témakörben, szerencsére nem tűnt túl bonyolult dolognak. 🙂

A terv az volt, hogy szombat reggeltől vasárnap ájulásig mást se csinálunk, mint vakolunk. Ehhez képest a szombat délelőtt azzal ment el, hogy megvettük a jövendőbeli termosztátot, amiért tévedésből bénázásból a világ végére mentünk el (17.ker). De ha már ott jártunk, volt ott több bolt ahol laminált lapot árultak, megálltunk hát az elsőnél és körülnéztünk, hogy mi a kínálat. Nem is sürgős még ez a téma, de már elkezdett motoszkálni a fejemben, hogy milyen is legyen, így gondoltuk csak megnézzük egyáltalán mi van elérhető áron. 40 perccel később:

Lamináltlap impulzusvásárlás

Hazafelé még beugrottunk a kedvenc barkácsárunházunkba csőmenetmetszőért meg radiátorfestékért, így lett kb 11 óra, mire kiértünk a házhoz. Akkor realizáltuk hogy bizony nyitva maradt a hátsó szoba ajtaja a vésések alatt párszor, mert mindent ellepett a por. Így takarítással kezdtünk: míg Balázs a garázst takarította, én a WC-t hoztam megint használható állapotba, majd folytattuk közösen a szobával. Kihordtunk a már tiszta garázsba mindent ami nem kell a belső munkálatokhoz, így lett hely a “parkettának” is a szobában. Sajnos erről nem készült kép, pedig tényleg nagyon szép rend lett odakint.

Jött egy látogatónk is, majd átmentünk ebédelni szokás szerint Ritáékhoz. Konkrétan délután 4-kor álltunk neki az első adag vakolásnak. Már annó a lakásnál is azt terveztem, hogy dokumentálom pontosan a villanyvezetékek helyzetét, de akkor ez végül elmaradt. Most viszont szépen végigfotóztunk mérőszalaggal minden vezetéket.

Egészen este 8ig folytattuk a munkát, és egész jól haladtunk: estére a kisszobával szinte elkészültünk, “csak” a mennyezet maradt hátra.

Vasárnap már tényleg nem volt más, folytattuk a nappalival és a konyhával. Nem tudom megítélni, hogy mennyire számít ez kontár munkának, mindenestre én rendkívül büszke vagyok az eredményre. Különösen a kisszoba ajtó melletti nagyobb foltra, ahol konkrétan egy élt is kellett csinálni a vakolatnak. Balázs szépen felzsaluzta, én meg csak kentem az anyagot:

Estére végeztünk kb a 70 százalékával a konyha-napplai szekciónak, már csak a neheze van hátra: a mennyezet és a nagyob összefüggő foltok.

Na meg persze ott van még az előszoba, a fürdő és a mosókonyha is. Ebből az előszoba a legdurvább, oda szerintem kell majd annyi anyag, mint a nappali-konyha kettősére.

Nem várt meglepetés

Az idei Valentin nap volt az eddigiek közül a leghasznosabb, ugyanis kipakoltunk minden felesleges lomot az utcára. Na jó, azért ez így túl szép, hogy igaz legyen: pár apróság megmaradt, mert jól elbújt a hátsó szobában, és nem vettük észre. De a nagyobb darabok mind eltűntek, a garázst és a többi romos melléképületet sikerült kiürítenünk.

Van abban valami szürreális, mikor Balázzsal ketten pakoljuk ki a régi szekrényeket, lámpákat, ülőgarnitúrát a kapunk elé, és kint álldogálnak és várnak a komák, hogy rakhassák is fel a kocsijukra. Persze egyikük sem kérdezte meg, hogy segíten-e kihordani… Egyikük mondjuk olyan kövér volt, hogy alig tudott mozogni.

Pénteken is kimentünk a házhoz, mert útba esett hazafelé Érdről. Voltunk ugyanis a kennelnél, amit kinéztünk, és kiválasztottuk a kutyánkat! Nagy boldogan, szeretettel feltöltődve értünk ki a házhoz este. Nem voltak nagy terveink, de Balázs szerette volna megnézni a konyhában a vízkiállást, hogy működik-e rendesen.

A kamukiállás

Kibontotta hát az összevakolt és festett csapot és én mindenre felkészülten, vödörrel a kezemben vártam a kitörő vizet – ami nem jött. Hát mondanom sem kell, megdöbbentünk rendesen. Mikor már azt hiszem, hogy rutinos vagyok, engem nem ér semmi váratlanul, akkor mindig lehet még pofára esni.

Mivel víz nem jött, sejtettük, hogy a szennyvízcsövet is érdemes lesz tesztelni. Szombaton délelőtt beleöntöttünk két kanna vizet, és vártuk az aknánál a csodát ami természetesen nem történt meg. A következő egyszerű feladat: találni egy vízszerelőt, aki lehetőleg egy héten belül csinál nekünk kiállást a konyhába.

Kicsit lelombozva indultunk haza péntek este, de szerencsére nem tartott sokáig a rossz kedv.