Egy újabb hosszú hétvége

Szerdán indult az előző hetünk a házban, ugyanis akkor tudta elkezdeni a vízszerelő mester a munkát. (Egy korábbi post-ban már említette Virág, hogy nagyon vártuk a vizet abból a csőből, ami a jövőbeli konyhánk falában volt.) Szóval szerdán bontott, csütörtökön épített. Körülbelül kétszer két órával és 55 ezer forinttal később elkészültek a kiállások:

Pénteken ismét nagy lendülettel vetettük bele magunkat a munkába. Amíg Virág folytatta a vakolást, én a két réteg járólapot próbáltam a nappali-konyhában felszedni, úgy, hogy a lehető legkevésbé sérüljön a beton alap. Sikerült megmenteni néhányat a felső járólapból, akkor még azt gondoltuk, hogy azokkal tudjuk majd pótolni az előszobában feltörteket.

A néhai spájz fölött volt egy nyílás, azt is eltűntettük. Virág mérnöki pontossággal belevágott egy 5 centis polisztirol lapot, amit aztán beleragasztottunk, majd dryvit hálóval bevakoltunk.

Egy kémény nyílás is megbújt a fűrészporos tapéta alatt. Elképesztő mi mindent el lehet rejteni vele. Azzal az volt a terv, hogy tökéletes lesz a szagelszívó bekötésére, miután kb 30 centivel feljebb kerül.

Nem halogathattuk tovább, a plafonnal is kezdeni kellett valamit. A rabicolás tűnt a legegyszerűbb megoldásnak, így alapos drótozás után egy alap vakolatréteg került fel a fal helyére.

Fent félig pótoltuk az elbontott fal hagyta űrt, alul is sikerült egy zsák betonnal. Ha már benne voltam, a vízszerelés utáni bontást is visszabetonoztam.


Beton (Első rész)

Ahogy már egy korábbi bejegyzésben említettük a néhai spájz falának elbontásával mennie kellett a borzasztó kék járólapnak és a “masszív” kb. 3 cm vastag beton alapnak is. Nem szedtük fel a konyha teljes padlózatát, mert nem tervezünk hosszú távra, de erről talán majd később.

Egyszer minden férfi életében eljön a pillanat, amikor betont kell kevernie. Nekem nem ez volt az első, de gondoltam jól fog hangzani. Betonkeverő és kavics híján a zsákos beton (Baumit Esztrich) tűnt a legjobb választásnak. A rétegrend valahogy így sikerült: 3-4 cm beton, 5 cm-es lépésálló polisztirol, majd ismét 4cm beton, illetve néhány izzadságcsepp (állítólag jót tesz neki). A keverést egy 60l-es, műanyag dézsában egy kb. ugyanennyi idős lapáttal, zsákonként abszolváltuk. Szerencsére nem egyedül kellett kevernem és simítanom, egy kedves barátom sietett a segítségemre (köszi Tibor!).

A hat zsák beton éppen elég lett, de mint kiderült még egy jó centi elfért volna rajta. Sebaj, majd a csemperagasztóból többet teszünk. Természetesen az volt a célunk, hogy visszaalapozzunk és a járólapozást majd ki tudjuk hozzni a parkettáig. Szerencsére az esztétikum másodlagos tényező volt, azt hittem szebben fog sikerülni, a Youtube-on sokkal egyszerűbbnek tűnt. Mindegy, nem lett rossz, a jó az biztos nem ilyen, de összességében elégedett vagyok.

A nap végeztével alaposan elmostam a szerszámokat és az ujjammal gondosan beleírtam az aznapi dátumot az elsimított beton jobb alsó sarkába. Na jó, ez nem igaz. Hétfőn visszamentünk a házhoz és bevallom titkon arra számítottam, hogy lesz benne néhány macska lábnyom, de semmi. Fura, vidéki gyerekként nem ehhez vagyok szokva.

Lesz még lehetőségünk gyakorolni, mert a kivett fal helyét vissza kell majd betonozni. Bízom benne, hogy az jobban fog sikerülni, és ki tudja, talán még egy macska is arra téved.

B.