Nem várt meglepetés

Az idei Valentin nap volt az eddigiek közül a leghasznosabb, ugyanis kipakoltunk minden felesleges lomot az utcára. Na jó, azért ez így túl szép, hogy igaz legyen: pár apróság megmaradt, mert jól elbújt a hátsó szobában, és nem vettük észre. De a nagyobb darabok mind eltűntek, a garázst és a többi romos melléképületet sikerült kiürítenünk.

Van abban valami szürreális, mikor Balázzsal ketten pakoljuk ki a régi szekrényeket, lámpákat, ülőgarnitúrát a kapunk elé, és kint álldogálnak és várnak a komák, hogy rakhassák is fel a kocsijukra. Persze egyikük sem kérdezte meg, hogy segíten-e kihordani… Egyikük mondjuk olyan kövér volt, hogy alig tudott mozogni.

Pénteken is kimentünk a házhoz, mert útba esett hazafelé Érdről. Voltunk ugyanis a kennelnél, amit kinéztünk, és kiválasztottuk a kutyánkat! Nagy boldogan, szeretettel feltöltődve értünk ki a házhoz este. Nem voltak nagy terveink, de Balázs szerette volna megnézni a konyhában a vízkiállást, hogy működik-e rendesen.

A kamukiállás

Kibontotta hát az összevakolt és festett csapot és én mindenre felkészülten, vödörrel a kezemben vártam a kitörő vizet – ami nem jött. Hát mondanom sem kell, megdöbbentünk rendesen. Mikor már azt hiszem, hogy rutinos vagyok, engem nem ér semmi váratlanul, akkor mindig lehet még pofára esni.

Mivel víz nem jött, sejtettük, hogy a szennyvízcsövet is érdemes lesz tesztelni. Szombaton délelőtt beleöntöttünk két kanna vizet, és vártuk az aknánál a csodát ami természetesen nem történt meg. A következő egyszerű feladat: találni egy vízszerelőt, aki lehetőleg egy héten belül csinál nekünk kiállást a konyhába.

Kicsit lelombozva indultunk haza péntek este, de szerencsére nem tartott sokáig a rossz kedv.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *