Egy újabb hosszú hétvége

Szerdán indult az előző hetünk a házban, ugyanis akkor tudta elkezdeni a vízszerelő mester a munkát. (Egy korábbi post-ban már említette Virág, hogy nagyon vártuk a vizet abból a csőből, ami a jövőbeli konyhánk falában volt.) Szóval szerdán bontott, csütörtökön épített. Körülbelül kétszer két órával és 55 ezer forinttal később elkészültek a kiállások:

Pénteken ismét nagy lendülettel vetettük bele magunkat a munkába. Amíg Virág folytatta a vakolást, én a két réteg járólapot próbáltam a nappali-konyhában felszedni, úgy, hogy a lehető legkevésbé sérüljön a beton alap. Sikerült megmenteni néhányat a felső járólapból, akkor még azt gondoltuk, hogy azokkal tudjuk majd pótolni az előszobában feltörteket.

A néhai spájz fölött volt egy nyílás, azt is eltűntettük. Virág mérnöki pontossággal belevágott egy 5 centis polisztirol lapot, amit aztán beleragasztottunk, majd dryvit hálóval bevakoltunk.

Egy kémény nyílás is megbújt a fűrészporos tapéta alatt. Elképesztő mi mindent el lehet rejteni vele. Azzal az volt a terv, hogy tökéletes lesz a szagelszívó bekötésére, miután kb 30 centivel feljebb kerül.

Nem halogathattuk tovább, a plafonnal is kezdeni kellett valamit. A rabicolás tűnt a legegyszerűbb megoldásnak, így alapos drótozás után egy alap vakolatréteg került fel a fal helyére.

Fent félig pótoltuk az elbontott fal hagyta űrt, alul is sikerült egy zsák betonnal. Ha már benne voltam, a vízszerelés utáni bontást is visszabetonoztam.


Vakolás

Péntek estére kb végeztek a villanyszerelők, így megegyeztünk velük, hogy a hétvégén miénk a terep, kezdhetünk vakolni. Mondanom sem kell, hogy pénteken napközben több youtube gyrostalpaló videót néztem meg vakolás témakörben, szerencsére nem tűnt túl bonyolult dolognak. 🙂

A terv az volt, hogy szombat reggeltől vasárnap ájulásig mást se csinálunk, mint vakolunk. Ehhez képest a szombat délelőtt azzal ment el, hogy megvettük a jövendőbeli termosztátot, amiért tévedésből bénázásból a világ végére mentünk el (17.ker). De ha már ott jártunk, volt ott több bolt ahol laminált lapot árultak, megálltunk hát az elsőnél és körülnéztünk, hogy mi a kínálat. Nem is sürgős még ez a téma, de már elkezdett motoszkálni a fejemben, hogy milyen is legyen, így gondoltuk csak megnézzük egyáltalán mi van elérhető áron. 40 perccel később:

Lamináltlap impulzusvásárlás

Hazafelé még beugrottunk a kedvenc barkácsárunházunkba csőmenetmetszőért meg radiátorfestékért, így lett kb 11 óra, mire kiértünk a házhoz. Akkor realizáltuk hogy bizony nyitva maradt a hátsó szoba ajtaja a vésések alatt párszor, mert mindent ellepett a por. Így takarítással kezdtünk: míg Balázs a garázst takarította, én a WC-t hoztam megint használható állapotba, majd folytattuk közösen a szobával. Kihordtunk a már tiszta garázsba mindent ami nem kell a belső munkálatokhoz, így lett hely a “parkettának” is a szobában. Sajnos erről nem készült kép, pedig tényleg nagyon szép rend lett odakint.

Jött egy látogatónk is, majd átmentünk ebédelni szokás szerint Ritáékhoz. Konkrétan délután 4-kor álltunk neki az első adag vakolásnak. Már annó a lakásnál is azt terveztem, hogy dokumentálom pontosan a villanyvezetékek helyzetét, de akkor ez végül elmaradt. Most viszont szépen végigfotóztunk mérőszalaggal minden vezetéket.

Egészen este 8ig folytattuk a munkát, és egész jól haladtunk: estére a kisszobával szinte elkészültünk, “csak” a mennyezet maradt hátra.

Vasárnap már tényleg nem volt más, folytattuk a nappalival és a konyhával. Nem tudom megítélni, hogy mennyire számít ez kontár munkának, mindenestre én rendkívül büszke vagyok az eredményre. Különösen a kisszoba ajtó melletti nagyobb foltra, ahol konkrétan egy élt is kellett csinálni a vakolatnak. Balázs szépen felzsaluzta, én meg csak kentem az anyagot:

Estére végeztünk kb a 70 százalékával a konyha-napplai szekciónak, már csak a neheze van hátra: a mennyezet és a nagyob összefüggő foltok.

Na meg persze ott van még az előszoba, a fürdő és a mosókonyha is. Ebből az előszoba a legdurvább, oda szerintem kell majd annyi anyag, mint a nappali-konyha kettősére.

Nem várt meglepetés

Az idei Valentin nap volt az eddigiek közül a leghasznosabb, ugyanis kipakoltunk minden felesleges lomot az utcára. Na jó, azért ez így túl szép, hogy igaz legyen: pár apróság megmaradt, mert jól elbújt a hátsó szobában, és nem vettük észre. De a nagyobb darabok mind eltűntek, a garázst és a többi romos melléképületet sikerült kiürítenünk.

Van abban valami szürreális, mikor Balázzsal ketten pakoljuk ki a régi szekrényeket, lámpákat, ülőgarnitúrát a kapunk elé, és kint álldogálnak és várnak a komák, hogy rakhassák is fel a kocsijukra. Persze egyikük sem kérdezte meg, hogy segíten-e kihordani… Egyikük mondjuk olyan kövér volt, hogy alig tudott mozogni.

Pénteken is kimentünk a házhoz, mert útba esett hazafelé Érdről. Voltunk ugyanis a kennelnél, amit kinéztünk, és kiválasztottuk a kutyánkat! Nagy boldogan, szeretettel feltöltődve értünk ki a házhoz este. Nem voltak nagy terveink, de Balázs szerette volna megnézni a konyhában a vízkiállást, hogy működik-e rendesen.

A kamukiállás

Kibontotta hát az összevakolt és festett csapot és én mindenre felkészülten, vödörrel a kezemben vártam a kitörő vizet – ami nem jött. Hát mondanom sem kell, megdöbbentünk rendesen. Mikor már azt hiszem, hogy rutinos vagyok, engem nem ér semmi váratlanul, akkor mindig lehet még pofára esni.

Mivel víz nem jött, sejtettük, hogy a szennyvízcsövet is érdemes lesz tesztelni. Szombaton délelőtt beleöntöttünk két kanna vizet, és vártuk az aknánál a csodát ami természetesen nem történt meg. A következő egyszerű feladat: találni egy vízszerelőt, aki lehetőleg egy héten belül csinál nekünk kiállást a konyhába.

Kicsit lelombozva indultunk haza péntek este, de szerencsére nem tartott sokáig a rossz kedv.

Álmennyezet, tető, lomtalanítás

A múlt hétvégének 2 fő küldetése volt: megjavítani a tetőn amit lehet és elkészíteni az előszoba álmennyezetének szerkezetét. Én az utóbbit fejtem ki most pár szóban. Szóval ahogy már írtam korábban a tapéta leszedésekor az előszobában sikerült túlteljesíteni a tervet és jött a vakolat is több helyen, illetve kiderült hogy a mennyezeten a nádazás is több helyen meglazult. Az ablak felett az áthidalást egy deszkával oldották meg, amire egy sor téglát tettek kevés habarccsal, és hézagkitöltésnek, a vakolat alá cserepet használtak. Ez azért jó, mert ha nagyon koszos az ablak, akkor a “falon” keresztül is ki tudunk nézni az udvarra..

Pénteket felmértük az előszobát és apukámmal megbeszéltük, hogy miylen anyagokból rakjuk össze majd a szerkezetet. Szerencsére a tetővel végeztek is kora estére, így elindultunk az OBI-ba beszerezni a deszkákat és tetőléceket. Végül az Obiból csak favédőszert és egy tekercs üveggyapotot hoztunk el, mert nem tartanak 4 méteres deszkát – nekünk pedig erre lett volna szükségünk, hogy minimalizáljuk az anyagveszteséget. Szombaton reggel viszont egy faáruházban kezdtünk és gyorsan összekapkodtuk amit előzetesen összeírtunk. A nagy sietségben végül kicsit szélesebb deszkát sikerült venni, mint amit szerettünk volna. A tetőléc amit eredetileg kinéztünk meglehetősen rosszul nézett ki, így abból is egy másik fajtát választottunk.

A munkával egész jól haladtunk, apa méretrevágta az anyagokat, én pedig kenegettem le őket a favédővel. A keret nagyobb darabjait a férjem segítségével szerelték fel, a keresztlécezést már ketten megoldottuk apával, amíg B rendetrakott a melléképületekben. Vasárnap reggelre lett kész a mű, nekem nagyon tetszik:

Az a terv, hogy miután elkészült a villanyszerelés szépen betöltögetjük szigetelőanyaggal és az egészet gipszkartonnal fedjük le.


Próbáltuk megúszni az ablakok cseréjét, de sajnos az udvar felőli két gerébtokos, olyan rossz állapotban van, hogy úgy döntöttünk, nem maradhatnak. Péntek délelőtt egy (nyílászárókkal foglalkozó) gyerekkori ismerősöm fel is mérte azokat. A tűzfalon lévő 90×60-as is új lesz, mert jelenleg kinyitni sem tudjuk. A piacon elérhető legolcsóbb kétrétegű műanyag ablakot választottuk mind a három helyre, ha később ki is bontjuk, jó lesz a garázsba. Elvileg még a hónapban legyártják és be is teszik.

A nap további részét a tető javításával töltöttük. Adott volt egy lógó bádoglemez és mint kiderült egy beázó tető kukucskáló, fénybeengedő szerkezet, vagy nem tudom mi a rendes elnevezése (ablaknak semmiképp nem nevezném). Szerencsére a teraszon lévő kb 50 db bontott cserépből tudtuk pótolni a levett bádog kémlelőt. Apósom pedig rutinos “magasbamászó” lévén kikötötte magát az egyik gerendához és két tetőléc között kibújva, méretes facsavarokkal rögzítette a lógó lemezeket.

Álljanak itt ezek a képek mindkettő emlékére:

Ha már neki volt támasztva a létra, kipucoltam azt az ereszt, valamikor végig kell mennünk a teljes csatornázáson.

Szombaton, ahogy már Virág is említette, klasszikus apa-lánya napot tartottak, nem tudtam és nem is akartam beleavatkozni. Helyette kicsit rákészültem a Valentin napon lévő lomtalanításra. Próbáltam összeszedni minden kidobható dolgot, amit a három hátsó épület rejtett. A teljesség igénye nélkül: autószőnyegek, tv, szekrények, ülőgarnitúra (ingyen sem nagyon kellett senkinek). Szerencsére a két szekrénysort sikerült eladni, amiért el is jöttek és két körben el is vitték. Az egyik szomszéd jelezte, hogy a fa hulladékot ő átvenné, amit hétfőn át is hordtunk. Megszabadított a lambériától, két ajtótoktól, egy masszív íróasztaltól és a kutyaóltól is. Ezzel is kevesebbet kell majd kipakolnunk csütörtökön. Szombaton sikerült elcsípnünk egy rutinos lomist, aki hangosbemondóval járta az utcákat, így övé lett a régi sütő, egy lyukas bojler és a spájzból maradt polc.

Hétfőn kezdett a villanyszerelő, egy szoba kivételével újravezetékeli a teljes házat. Én próbálok felhajtani egy fűtésszerelőt, kb. egy egynapos munkáról van szó, már kaptam is egy 250.000-es ajánlatot (szerencsére ültem amikor kimondta).

Beton (Első rész)

Ahogy már egy korábbi bejegyzésben említettük a néhai spájz falának elbontásával mennie kellett a borzasztó kék járólapnak és a “masszív” kb. 3 cm vastag beton alapnak is. Nem szedtük fel a konyha teljes padlózatát, mert nem tervezünk hosszú távra, de erről talán majd később.

Egyszer minden férfi életében eljön a pillanat, amikor betont kell kevernie. Nekem nem ez volt az első, de gondoltam jól fog hangzani. Betonkeverő és kavics híján a zsákos beton (Baumit Esztrich) tűnt a legjobb választásnak. A rétegrend valahogy így sikerült: 3-4 cm beton, 5 cm-es lépésálló polisztirol, majd ismét 4cm beton, illetve néhány izzadságcsepp (állítólag jót tesz neki). A keverést egy 60l-es, műanyag dézsában egy kb. ugyanennyi idős lapáttal, zsákonként abszolváltuk. Szerencsére nem egyedül kellett kevernem és simítanom, egy kedves barátom sietett a segítségemre (köszi Tibor!).

A hat zsák beton éppen elég lett, de mint kiderült még egy jó centi elfért volna rajta. Sebaj, majd a csemperagasztóból többet teszünk. Természetesen az volt a célunk, hogy visszaalapozzunk és a járólapozást majd ki tudjuk hozzni a parkettáig. Szerencsére az esztétikum másodlagos tényező volt, azt hittem szebben fog sikerülni, a Youtube-on sokkal egyszerűbbnek tűnt. Mindegy, nem lett rossz, a jó az biztos nem ilyen, de összességében elégedett vagyok.

A nap végeztével alaposan elmostam a szerszámokat és az ujjammal gondosan beleírtam az aznapi dátumot az elsimított beton jobb alsó sarkába. Na jó, ez nem igaz. Hétfőn visszamentünk a házhoz és bevallom titkon arra számítottam, hogy lesz benne néhány macska lábnyom, de semmi. Fura, vidéki gyerekként nem ehhez vagyok szokva.

Lesz még lehetőségünk gyakorolni, mert a kivett fal helyét vissza kell majd betonozni. Bízom benne, hogy az jobban fog sikerülni, és ki tudja, talán még egy macska is arra téved.

B.

Apróságok

Múlt hétvégén a szokásos lendülettel álltunk neki a munkának és egész jól haladtunk. Szombatra betonozás és tapétaleszedés volt betervezve, illetve a villanyszerelést is délelőtt beszéltük át a szakival. Engem furdalt a kiváncsiság, hogy a vastag kosz és vízkőréteg alatt vajon milyen állapotban van a zuhanyzó, így azzal kezdtem a napot, hogy nekiálltam kitakarítani.

Közben délelőtt átjött egy barátnőm is megtekinteni a birtokot és miközben büszkén mutogattam a kertet észrevettük, hogy valami a tetőnkről átlóg a szomszédba. Szombaton végül ezzel nem tudtunk már folglalkozni, de tudtuk, hogy vasárnap ezzel kell majd kezdenünk valamit.

Bádog a levegőben – nem látszik a képen, de a jobb szélen hiányzó darab a tető mögött a szomszéd telke felett lóg éppen

Én folytattam a tapéta eltávolítását az előszobában és egészen jól is haladtam, mígnem egyszercsak elindult a plafon is az egyik csík tapétával együtt. Az előszoba ablak felett a falról is pergett a vakolat, előkerült egy cserép is ami váratlanul ért. Régebben itt volt egy bejárati ajtó, szóval gyanús hogy találunk valami izgalmas megoldást itt, ha tovább bontogatunk még.

Eldöntöttük azt is, hogy kicseréljük a geréb tokos ablakokat ami most az előszobában, a jövendőbeli mosókonyhában és a konyhában vannak. Erre B kért is árajánlatot gyorsan.

A fiúk a betonozással haladtak, erről szerintem B ír majd egy postot. Én a nap végére kész lettem az előszobával:

Vasárnap reggel már a szembeszomszédunk is szólt, hogy van még 2 cserép elcsúszva a tetőn. Hogy a dolog izgalmasabb legyen, az eső is eleredt – hiszen esőben a legjobb tetőt javítani. A terv az volt, hogy B kiszed néhány cserepet, kibújik a tetőn, a helyére teszi a bádogot és leszögezi szépen. A gond ott kezdődött, hogy a tető lécezése olyan sűrű, hogy B kvázi nem fért ki két léc között. Próbálkoztunk azzal is, hogy én bújok ki, de én nem voltam elég erős a bádog visszahúzásához. A nyílást a gerendák miatt csak 3 cserépsorral lejjebb tudtuk megcsinálni, így éppenhogy el lehetett érni a gerincet – ennyit a visszaszögezésről. Végül némi küzdelem és 1-2 pulover levétele után B ki tudta préselni magát a lécezés között és visszahúzta a bádogot a tetőnkre. A végleges javítást viszont apával csináljuk meg a következő hétvégén.

Vasárnap délután még kipakoltuk a régi konyhabútorokat is a garázsba előkészülvén a villanyszerelési munkálatokhoz. Én elkezdtem leszedni a festéket az ajtófélfáról, B pedig felverte a szélső sor járólapot a konyhában.

A kipakolt konyha