Villanyszerelés

A hétvégi nagy bontások és a padlásfödém felderítése után arra jutottunk, hogy azért érdemes lenne erre az átmeneti időszakra (remélhetőleg 1-2 év) mégiscsak megcsináltatni a villanyt kicsit normálisabban, mint ahogy jelenleg van, mert hát már egyre kevésbé meglepő, de olyan szinten van gányolva az is, hogy az már szerintem díjat érdemelne.

  • Van pár rövidebb szakasz, ahol valamit már újítottak a hálózaton, de ez meglehtősen rövid.
  • Szobánként 1, max 2 db konnektor van, ami meglehetősen kevés.
  • Természetesen a kibontott falban is futott egy ág amit pótolni kell majd.
  • Ott ahol az ‘eredeti’ villany van, azt úgy kell elképzelni, hogy a régi 2 eres fehér szigetelésű ‘lámpazsinór’ lett bevakolva nemes egyszerűséggel
  • Mindezt úgy, hogy a lehető legrövidebb vezeték kelljen, tehát rendszerint átlóban. 🙂

Mindezek ismeretében vasárnap este nekiálltunk megtervezni, hogy hova szeretnénk lámpákat és konnektorokat. Természetesen ehhez már egy fix konyhaterv is kellett, így azt is összedobtam gyorsan az ikea tervezőjében. Mivel a konyhabútor adott, így elég könnyű dolgom volt. Szerencsére sikerült hamar megterveznünk mindent, már csak abban kellett bíznunk, hogy lesz is aki megcsinálja nekünk időben a szerelést.

Hétfőn reggel fel is hívtam a kedvenc villanyszerelő bácsimat, aki annó a lakás felújításakor szerelte a villanyt. Szerencsére értelmes időn belül tud majd jönni, sőt a felmérést már a héten meg is ejti, így úgy döntöttünk, hogy miután a szemétszállítás átírását elintézzük hétfőn este, kimegyünk a házhoz is és szépen felrajzolunk mindent a falakra.

Ehhez persze előtte el kellett pakolászni mindent, ami útban lehet és egy kicsit takarítottunk is, ha már ott jártunk. Útközben megvettük a betonozáshoz a szükséges anyagokat, amit a férjem szorgalmasan behordott – többek között 240 kg esztrich-et is. Hétfő esti edzés letudva.

Fal? Milyen fal?

A legnagyobb FALat (bocsánat) ezen a hétvégén az étkező, spájz és az első szoba közötti fal kibontása volt. Szerencsére volt segítségünk: a párom édesapja szállt bele páros lábbal a buliba. A művelet előtt megjártuk a padlást, többek között azért is hogy biztosak legyünk abban, hogy egy válaszfalat fogunk kibontani, ami nem támaszt semmit. (Spoiler alert: tényleg nem támasztott semmit.)

A munkamegosztás nem okozott nagy gondot, apósom kezelte a vésőt és a kalapácsot én pedig talicskáztam (borsodiaknak: furikoltam) ki a sittet az udvar hátsó részén lévő téglahalom mellé. Körülbelül este hét körül végeztünk a bontással, melynek során a spájz alatti padlózat (kb. 3 cm vastag beton alap és a rajta lévő járólap) is kikerült a kertünkbe. Mit ne mondjak, egyik helyen sem szép látvány.

A kisebb fal ugyanolyan mészhomoktéglából állt, mint a főfalak is. (Nem a legjobb, de lehetne sokkal rosszabb is, ugye?) Találtam egy Wikipédia leírást erről a típusról:


mészhomoktégla egy nagy hagyománnyal rendelkező, mesterséges falazóanyag. Olcsó és statikailag kiváló, nyomásállósága az agyagtéglánál nagyobb, ugyanakkor hőszigetelési képessége pl. az agyagtéglánál jelentősen rosszabb. Alapanyaga homok és mész, melyekből a falazóelemeket hő, nyomás, vízgőz, vagy különböző vegyi anyagok hozzáadásával állítják elő…
Nagy mértékben felhasználták a kispesti Wekerletelep építésénél, de a második világháború után, az iparosított építés korszakában itthon feledésbe merült…

A nagyobb falat viszont már (bontott) agyagtéglával rakták, szóval ugyanitt bontott, bontott agyagtégla eladó. 🙂 A nap folyamán akadályba nem ütköztünk, viszont valamit kell majd kezdenünk a két padlózat közötti szintkülönbséggel.

Nem gondoltam volna, hogy megleszünk egy nap alatt, de nagyon örülök neki. Úgy, hogy emellett haladtunk néhány apróbb dologgal is. A jövő heti tervek között szerepel a padló visszabetonozás Baumit esztrich betonnal, illetve folytatjuk a tapétaleszedést az előszobában is.

B.

Közművek

Rengeteg horrorsztorit olvastam már mindeféle lehetetlen ügyintézésről és hosszas várakozásokról, meg önkényesen szigorú ügyintézőkről, így azt hiszem kellően felvértezve, mondhatni mindenre elszántan álltam neki a közműátírások intézésének múlt héten.

Nem tudom, hogy az életem során eddig tapasztalt szerencseszériának köszönhetem-e, vagy egészen egyszerűen túlzó volt minden eddigi leírás amivel találkoztam, de meglepően kellemesen és könnyedén sikerült ezt megugrani.

Az elműnél kezdtem, ott kb 10 perc alatt végeztünk, pedig volt egy olyan nehezítő körülmény, hogy minden közmű az eladó elhunyt édesapjának nevén volt. Szerencsére ő is elküldte minden szolgáltatónak a szükséges iratokat (halotti bizonyítvány, hagyatéki végzés). Az elműs ügyintéző hölgy ráadásul ahogy elnéztem “kétkezes” volt, bal kézzel írt jobb kézzel egerezett. Amíg ezen csodálkoztam kb kész is volt minden. 🙂

A főgáznál ugyanahhoz a rendkívül kedves és vidám lányhoz kerültem, akinél szeptemberben intéztem a névváltozás miatt a lakás gázórájának átírását. Szintén, várakozással együtt 10 percen belül végeztem, és mosolyogva jöttem ki, mert tényleg nagyon üdítő volt maga az ügyintézés.

A vízműnél kvázi szerencsém volt, mert amikor odamentem, még nem tudtam, hogy a csatornát külön kell intézni, de kaptam ott is iránymutatást, és mint utóbb kiderült a sorrend se mindegy, először kell a vizet átiratni, és csak utána lehet a csatornát. A csatornázási műveknél sem volt előttem várakozó, ahogy megkaptam a sorszámot már sorra is kerültem. Ott érdekesség, hogy azt mondták kb 60 nap, mire átírják a nevemre, ami megdöbbentően hosszú idő szerintem így 2019-ben.

A szemétszállítás is percek alatt történt, oda együtt mentünk a férjemmel. Ott már át is volt írva a nevemre minden mire odaértünk – az eladó bejelentése alapján. Az ügyintéző végül csak egy tájékoztató lapot adott arról, hogy mikor van a szemétszállítás.

Internetünk is lett pénteken, ezt a férjem intézte. Úgy érzem igazán geeknek számítunk, hogy az átvételtől számított 1 héten belül lett net a házban 😀

Router a sarokban

Ezzel elvileg készen is vagyunk, és én ennek nagyon örülök!

Az első hétvége

Természetesen az egész hétvégét a házban töltöttük és neki is kezdtünk a munkálatoknak. A szombat rendkívül gyorsan elillant, reggel felvettük a vendégségbe érkező unokatestvéremet a vasútállomáson és mentünk is a házhoz. A férjem nekiállt felmérni a zárak állapotát, illetve a mosógépkiállásból csöpögött a víz, ezt próbálta megszerelni. Mi addig lefotóztuk és megmértük a megmaradt bútorokat, hogy feltehessük őket a jófogásra. Miután dokumentáltuk a bútorokat, elkezdtük felmérni a szobákat is. Minden méretet felírtunk és megnéztük a nyílászárok elhelyezkedését is.

Mire végeztünk, össze is állt az első bevásárlólista, így elugrottunk megvenni amiket összeírtunk. Megdöbbentően sok pénzt lehet az OBIban elkölteni igen rövid idő alatt 🙂

Ebédre a barátainkhoz voltunk hivatalosak, majd együtt mentünk vissza velük a házhoz. A fiúk kipakolták a bútorokat az óriási garázsba hogy zavartalanul bonthassunk majd. A férjem pedig lecserélte a zárbetéteket a kapuban, bejárati ajtóban, pinceajtón és a garázson is. Este szülinapi vacsi volt a program, így szombaton hamar befejeztük a munkálatokat.

Vasárnap volt egy újabb körünk az OBIban, mert a wc tartály is javításra szorult. Sikerült megint jóval többet fizetni, mint amire készültünk. Az OBIban nem először fordult már elő velünk, hogy az adott terméknél a polcra ki van írva egy ár, a leírás alapján azt gondoljuk, hogy az adott termák ára az, majd a kasszánál kiderül hogy nem, egyáltalán nem. A férjem délelőtt befejezte a zárszereléseket én addig felraktam az eladó cuccokat a jófogásra.

Vasárnap is kaptunk ebédet a barátoknál és ebéd után át is jött segíteni nekünk barátnőm férje. Nekiálltunk leszedni a tapétát a szobákban. Kölcsön kaptuk tőlük a Karcher gőztisztítót, azzal próbáltuk leszedni a tapétát és azt kell mondjam egész jól működött. Ha tudjuk tartani ezt a tempót, akkor jövő hétvégén végezhetünk is a tapétaleszedéssel. Mondjuk közben találtunk egész érdekes dolgokat a tapéta mögött, biztos lesz majd még izgalom emiatt.

A nap végén még sikerült felszerelni az új luxi wc ülőkét is, így már igazán komfortos lett a ház.

A birtokbaadás

Eljött végre ez a nap is, 18-án megkaptuk a kulcsokat a házhoz és megejtettük a birtokbaadást. Utólag úgy érzem egy kicsit ellúzerkedtük, annyira fel voltunk már pörögve, és annyira szerettünk volna már túl lenni rajta, hogy nem sikerült hideg fejjel mindenre odafigyelni.

Nem történt semmi katasztrófa, de az biztos, hogy nyertünk magunknak némi plusz munkát. Ha elfogadtok egy tanácsot, sose vegyetek át ingatlant sötétben. 🙂 Korrekt volt annyiban az előző tulaj, hogy sűrűn elnézést kért, amiért nem sikerült mindent eladnia (amúgy fogalmam sincs mit sikerült egyáltalán, mert a házban szemlátomást minden megvolt még a megtekintés óta), de mivel sötét volt, a kertben már nem lehetett látni hogy mi maradt. Van több kinti tároló is a házhoz, ebből az egyiket ki se nyitotta már átadáskor. Hát mondanom se kell, rengeteg lom maradt mindenhol, öröm lesz kipakolni mindent. Valószínűleg 1-2 konténert is kell majd kérnünk. Még mindig gondolkodom rajta, hogy visszaszóljak-e az előző tulajnak, hogy ezzel kezdjen valamit.

Ettől függetlenül szépen felirogattuk az óraállásokat és megismerkedtünk a szemközti szomszédunkkal, ugyanis ő jött tanúzni a jegyzőkönyvet. Szerencsére nagyon szimpatikusnak tűnt már elsőre is, még azt is felajánlotta, hogy segít nekünk ha szükségünk van rá.

Majd kb fél 7-kor búcsúztunk el az előző tulajtól, aki egészen elérzékenyült a végén. Mi teljesen fel voltunk dobva, egy darabig járkáltunk fel-alá a házban, majd átmentünk az egy utcára lakó barátainkhoz, végül egy vacsival ünnepeltünk.