Nem várt meglepetés

Az idei Valentin nap volt az eddigiek közül a leghasznosabb, ugyanis kipakoltunk minden felesleges lomot az utcára. Na jó, azért ez így túl szép, hogy igaz legyen: pár apróság megmaradt, mert jól elbújt a hátsó szobában, és nem vettük észre. De a nagyobb darabok mind eltűntek, a garázst és a többi romos melléképületet sikerült kiürítenünk.

Van abban valami szürreális, mikor Balázzsal ketten pakoljuk ki a régi szekrényeket, lámpákat, ülőgarnitúrát a kapunk elé, és kint álldogálnak és várnak a komák, hogy rakhassák is fel a kocsijukra. Persze egyikük sem kérdezte meg, hogy segíten-e kihordani… Egyikük mondjuk olyan kövér volt, hogy alig tudott mozogni.

Pénteken is kimentünk a házhoz, mert útba esett hazafelé Érdről. Voltunk ugyanis a kennelnél, amit kinéztünk, és kiválasztottuk a kutyánkat! Nagy boldogan, szeretettel feltöltődve értünk ki a házhoz este. Nem voltak nagy terveink, de Balázs szerette volna megnézni a konyhában a vízkiállást, hogy működik-e rendesen.

A kamukiállás

Kibontotta hát az összevakolt és festett csapot és én mindenre felkészülten, vödörrel a kezemben vártam a kitörő vizet – ami nem jött. Hát mondanom sem kell, megdöbbentünk rendesen. Mikor már azt hiszem, hogy rutinos vagyok, engem nem ér semmi váratlanul, akkor mindig lehet még pofára esni.

Mivel víz nem jött, sejtettük, hogy a szennyvízcsövet is érdemes lesz tesztelni. Szombaton délelőtt beleöntöttünk két kanna vizet, és vártuk az aknánál a csodát ami természetesen nem történt meg. A következő egyszerű feladat: találni egy vízszerelőt, aki lehetőleg egy héten belül csinál nekünk kiállást a konyhába.

Kicsit lelombozva indultunk haza péntek este, de szerencsére nem tartott sokáig a rossz kedv.

Közművek

Rengeteg horrorsztorit olvastam már mindeféle lehetetlen ügyintézésről és hosszas várakozásokról, meg önkényesen szigorú ügyintézőkről, így azt hiszem kellően felvértezve, mondhatni mindenre elszántan álltam neki a közműátírások intézésének múlt héten.

Nem tudom, hogy az életem során eddig tapasztalt szerencseszériának köszönhetem-e, vagy egészen egyszerűen túlzó volt minden eddigi leírás amivel találkoztam, de meglepően kellemesen és könnyedén sikerült ezt megugrani.

Az elműnél kezdtem, ott kb 10 perc alatt végeztünk, pedig volt egy olyan nehezítő körülmény, hogy minden közmű az eladó elhunyt édesapjának nevén volt. Szerencsére ő is elküldte minden szolgáltatónak a szükséges iratokat (halotti bizonyítvány, hagyatéki végzés). Az elműs ügyintéző hölgy ráadásul ahogy elnéztem “kétkezes” volt, bal kézzel írt jobb kézzel egerezett. Amíg ezen csodálkoztam kb kész is volt minden. 🙂

A főgáznál ugyanahhoz a rendkívül kedves és vidám lányhoz kerültem, akinél szeptemberben intéztem a névváltozás miatt a lakás gázórájának átírását. Szintén, várakozással együtt 10 percen belül végeztem, és mosolyogva jöttem ki, mert tényleg nagyon üdítő volt maga az ügyintézés.

A vízműnél kvázi szerencsém volt, mert amikor odamentem, még nem tudtam, hogy a csatornát külön kell intézni, de kaptam ott is iránymutatást, és mint utóbb kiderült a sorrend se mindegy, először kell a vizet átiratni, és csak utána lehet a csatornát. A csatornázási műveknél sem volt előttem várakozó, ahogy megkaptam a sorszámot már sorra is kerültem. Ott érdekesség, hogy azt mondták kb 60 nap, mire átírják a nevemre, ami megdöbbentően hosszú idő szerintem így 2019-ben.

A szemétszállítás is percek alatt történt, oda együtt mentünk a férjemmel. Ott már át is volt írva a nevemre minden mire odaértünk – az eladó bejelentése alapján. Az ügyintéző végül csak egy tájékoztató lapot adott arról, hogy mikor van a szemétszállítás.

Internetünk is lett pénteken, ezt a férjem intézte. Úgy érzem igazán geeknek számítunk, hogy az átvételtől számított 1 héten belül lett net a házban 😀

Router a sarokban

Ezzel elvileg készen is vagyunk, és én ennek nagyon örülök!